el se tudnám mondani, hányszor nyomtam meg a replay gombot a telefonomon, hányszor ültem a sötétben a falnak támaszkodva, hányszor adtak erőt, hányszor segítettek ha szomorú voltam, hányszor gondoltam borzongva az örömtől, hogy pontosan 33 nap múlva élőben láthatom őket! nem tudom kifejezni mit jelentenek nekem, a zenéjük, minden mondatuk, ahogy a rajongóikhoz viszonyulnak, ahogy viccelődnek az interjúkban. a szövegeik mintha rólam szólnának, az érzéseimről, vagy arról aki lenni szeretnék. ez most csupán üres ömlengésnek hat, pedig nem az.
bármikor, ha kétségbeesett vagyok, vagy úgy érzem, nincs értelme élnem, elég ha csendben elvonulok, kizárok a fejemből minden fölösleges hangot, és csak a zenéjükre figyelek. valami több, jobb,más leszek általuk.
az összes számukat kívülről tudom, és már nem bírok várni, hogy együtt üvölthessem a tömeggel július másodikán, hogy kitombolhassam magam. hihetetlen energiát fog adni, hogy ott lesznek tőlem mindössze pár méterre. nem számít, ha nem tudok beszélni velük, vagy nem kapok autogramot, közös fotót, ez nekem mindent megér majd.
ez életérzés.
Jared+Shannon+Tomo+Echelon=30seconds to Mars♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése